...ezért írom külön helyre a norvég kaladjaimat. Ha esetleg érdeklek még valakit, akkor itt olvashat tőlem pár írást.

Mozgalmas félévet tudhatok magam mögött. Februárban találkoztam először Brontival, majd ezt egyre több találka követte, most már ott tartunk, hogy a fél életemet nála töltöm. Múlt héten voltunk a Balatonon, a víz sajnos hideg volt, de fergetegeset buliztunk, élvezet volt másnaposan nyaralót takarítani, a vonaton megfőni, majd elaludni a nyelvtörténet könyv felett. Végeztem a vizsgáimmal, mindegyik ötös lett, csak két gyakszit sikerült "elrontanom", úgyhogy megint nem jött össze a dicsőségfal, de nem baj, egyszer majd meglesz, érzem! :D Megkaptam az osloi egyetem ösztöndíját, jövő hét végén utazom Norvégiába, de előtte még a Vöröskeresztnél fogok... nos, nem tudom, mit fogok csinálni, de már most elegem van a pörgésből, egy kis nyugalmat szeretnék végre, amikor elégedetten hátradőlhetek a székemben és nem kell mást tennem, csak olvasgatnom és beszélgetni. 

Ez a kép pedig csak dísznek van itt:

Még decemberben akartam írni, az évösszegzőmet is tervezgettem már, de aztán az év végén kaptam egy "pofont", becsapottnak és teljesen hülyének éreztem magam, semmihez sem volt kedvem, arról áradozni, hogy milyen jó évem volt, meg pláne nem.
Aztán folytatódtak a vizsgáim, azokra koncentráltam. Vicces, hogy mennyit nyávogtam miattuk, aztán mindegyik ötös lett, még az is, amiből megígérte a tanárom, hogy megbuktat (milyen kis cuncymóky, nem?).
Aztán megismertem N-t, azóta ő tölti ki a napjaimat, és mostanában nincs kedvem a szokásos "hülyeségeimen" elmélkedni. Sőt, sokszor netezni sincs kedvem, egyszerűen csak jó vele teázni és az életről elmélkedni. Ki vagyok én és miért pont ide kerültem? Létezik-e élet a halál után, és ki voltam, mielőtt megszülettem? A gondolatoknak tényleg hatalmas erejük van? Néha úgy érzem, hogy az élet azért vezetett hozzá, hogy tanítson, felnyissa a szememet és új dolgokat mutasson meg nekem. Vagy lehet, pont azért, hogy visszakapjam mindazt, ami ellen éveken keresztül annyit küzdöttem, és nem akartam elfogadni. Annyi ellentmondás van a dolgokban, és nem tudom, hogy ez most a sorsom-e, vagy csak egy rövid "tanulmányi úton" veszek részt.
A tanulás még mindig sok időt elvesz az életemből, megint telezsúfoltam az órarendemet, és most kísérletezgettem a tesivel, éééés sikerült rátalálnom arra a sportra, ami egyáltalán nem nekem való. Ügyes vagyok, vagy ügyes vagyok? :D Ezen kívül járok spinningre, és minden alkalommal úgy érzem, hogy bevérzik a tüdőm. Egyik héten voltunk franciaversenyen és ötödikek lettünk, szóval mégsem vagyunk annyira lemaradva. :D
A legjobb a héten, hogy már csak a mai meg a holnapi napot kell túlélnem, és következik a programokkal teli szünet, remélem nagyszerű lesz! :) Ehhez minden adott, csak élni kell a lehetőséggel.

Szeretnék valami okosat is írni, de mostanában nincs ihletem, sajnálom. Ez csak egy rövidke helyzetjelentés volt, hogy tudjátok, élek még. :)

Kiélvezem magam a zenében is, mert már régen tettem ilyet. (Most még el elehet menekülni. :D)

Már kezdtem örülni, hogy milyen szép a képi világa ennek a videónak, aztán elolvastam a leírását, és kiderült, hogy a Valhalla risingból van… *no comment* A zenét viszont azért szeretem, mert vontatott, kemény és nyers. Azt hiszem, ez a legjobb szó rá. Olyan vikinges.
(És akkor hirtelen felbukkan Mads Mikkelsen, és beugrik a Jagtenből az igazából nem is pedo bácsi, és elbújsz a takaró alá sírni, mert még mindig fájdalmat okoz a kis lelkednek.)

Végre vége van a nagy hajtásnak, a következő vizsgaáramlat majd januárban lesz… Ajajj! Meglepődtem az eddigi eredményeimen, mert igazából rosszabbra számítottam, de eddig mindenből megkaptam az ötöst. (Majd januárban jönnek a rosszabb jegyek is, ne aggódjatok. :D)

Ma végre a fizetésemet is megkaptam, úgyhogy gazdag ember lettem, neki is álltam elkölteni. Először is megjutalmaztam magam egy cappuccinoval (nem, nem fogom helyesen leírni), aztán vettem magamnak egy bakancsot, majd a húgomnak néztem karácsonyi ajándékot. Ebből az lett, hogy egy gyűrűcsomaggal is megleptem magamat (és persze a tesómnak is vettem valamit).

(Azt hittem, szebben fényképez a telefonom… Hát nem. :/)

Emlékeztek még arra a srácra, akit az egy hónappal ezelőtti bejegyzésemben említettem meg? Nos, vele még mindig találkozgatok, és kezd komolyabbra fordulni a dolog, szóval úgy néz ki, végre izgalmas életem van, de nem akarom elkiabálni.

Egyébként pedig készülök az ünnepekre, de egyelőre még a főváros szmogos levegőjét szívom, mert szombaton állítólag megyünk kirándulni. Aztán terveim szerint hazamegyek, és bepunnyadok, muhahahaha.

Más értelmes dolog egyelőre nem jut eszembe, majd még jelentkezem.