Nem szeretek zenéket mutogatni másoknak, mert elég különleges ízlésem van, ami szinte senkinek sem jön be, de az utóbbi időben feléledt bennem a gyermeki lélek, és ellenállhatatlan vágyat éreztem ahhoz, hogy újranézzem a régi kedvenc Disney meséimet.
5 évvel ezelőtt még gáznak találtam, ha valaki a mesék zenéit hallgatja (egyébként a rock/metál különböző fajtáit szoktam hallgatni), de most rájöttem, hogy ezeknek a daloknak annyira fülbemászó dallamuk vagy, hogy egyszerűen nem lehet nem dúdolgatni őket egész nap.
Szóval fogadjátok sok szeretettel néhány kedvenc dalomat, hogy aztán egész nap ez járjon a fejetekben, hihi.

Néhány hónapja akadtam rá Anne & Dubndidu oldalára, itt találtam egy cikket 75 pensées qu'une coureuse a durant son run címmel (amit egyébként egy angol írás ihletett), és úgy döntöttem, hogy én is megírom a sajátomat, persze kicsit átalakítva, mivel a futáshoz nem sok közöm van.  
Hölgyeim és Uraim, Nasch gondolatai következnek kirándulás/túra közben.

1. Nem megyek el túrázni.
2. Bár… úgyis egész nap a gép előtt ülnél, unatkoznál, és egy kis mozgás nem árt. Nem mellesleg végre ellőheted a poénjaidat, amiket elalvás előtt agyaltál ki két hónapja.
3. Oké, oké, elmegyek.
4. Mit vigyek magammal? 25°-ot mondanak? Azért a biztonság kedvéért felhúzok 2 hosszú nadrágot, egy vastag pulcsit, sosem lehet tudni, mikor romlik el az idő. Három liter víz, kétheti hideg élelem, esőkabát, elsősegélydoboz, varrókészlet, körömlakk, medveriasztó, olvasnivaló… Oké, megvan minden.
5. Fuck, fuck, fuck, ez a táska nagyon nehéz, mindjárt megszakadok! Azt hiszem, a fél ruhatáramat mégis inkább itthon hagyom, úgyis csak egy délutánra megyünk.
6. Much better.
7. Azt hiszem, elindulok a korábbi busszal, sosem lehet tudni, mikor keveredek dugóba.
8. Már megint én vagyok itt elsőként. És még fél óra!
9. Szállingóznak ez emberek… rajtam kívül miért néz ki mindenki olyan fitten és sportosan?!
10. Megvan mindenki, indulhatunk. Milyen csodaszép napunk van, pont tökéletes egy kirándulásra!
11. Előveszem a fényképezőgépemet és készítek néhány fényképet, amit majd otthon túleffektezhetek és felrakhatok a képes blogomra.
12. Fúúúh, jó meleg van, már biztosan megtettünk vagy 8 km-t…
13. Hogy érted azt, hogy még csak 3 km-nél tartunk?!
14. A meteorológusok ezúttal nem tévedtek, azt hiszem, lehámozok magamról egy réteget, a fiúk legnagyobb örömére.
15. Ez az, megvan az 5 km!
16. Micsodaaaa? Hogy a második elágazásnál rossz felé fordultunk?
17. Imádok a rövidebb úton átvágni a susnyáson.
18. Miért van ilyen meleg?
19. Skacok, várjatok már meg, nekem nem megy olyan gyorsan!
20. Skacok…?
21. Magyarország erdeiben ugyan nem él barnamedve, de mi van akkor, ha egy elkóborolt példány épp itt rejtőzik a bokorban és arra vár, hogy lecsapjon rám?
22. Húh, már azt hittem, itt hagytatok!
23. Miért indultok máris tovább? Hadd szusszanjak én is egy kicsit!
24. Túl vagyunk az út felén!
25. Fáj a fenekem.
26. Ha még egyszer azon kaplak, hogy a fenekemet stírölöd, akkor jaj neked!
27. Én is fel akarok mászni arra a fára!
28. De biztos, hogy fél méter zuhanástól nem lehet szörnyethalni?!
29. MAY GOD HAVE MERCY ON MY SOUL!?
30. Áldott anyaföld!!!
31. Kitartás, már csak két emelkedő van vissza, utána már egyenesen visz tovább az út.
32. …
33. Nem bírooooom! (De persze ezt sosem mondom ki.)
34. Hogy hogy vagyok? Jól, természetesen. Neeem, nem kell megállni, bírom én, kemény fából faragtak!
35. Skacok…?
36. Határozottan könnyebb dolgom lenne, ha tudnék térképet olvasni. Vagy ha egyáltalán lenne nálam egy térkép.
37. Nem baj, akkor megeszem a csokimat.
38. Akarom mondani… megiszom a csokimat… de inkább ejtem ezt az ötletet.
39. Jaj, de cuki vagy, megvártál engem?
40. Cserébe elszórakoztatlak a rosszabbnál rosszabb poénjaimmal.
41. El sem hiszem, hogy már csak 4 km van hátra!
42. Még jó, hogy csak ezt a 20-as távot vállaltam be, már nagyon fájnak a lábaim.
43. Aha, szóval elnézted, és még 6 km-t kell gyalogolnunk a célig. Minderre van egy óránk. Persze, hogy menni fog!
44. Hát, ez nem jött össze.
45. Közel a cél! És még nem zártak be!
46. Aaaaaaaaaaaaaah.
47. Ide a sört!
48. Persze, legközelebb is jövök, imádok veletek nomádkodni!

Utóirat: Szeretlek. A képen az én kekszi lábam látható, lábimádók előnyben!

Az egész úgy kezdődik, hogy a tanulmányi rendszerben felveszel egy időpontot, és ahogy ez a dátum közeledik, ellenállhatatlan csábítást érzel, hogy egyre későbbre told...

Vizsga előtt 4 nappal elkezdesz tanulni. Korábban elég volt 3 nap, de rájöttél, hogy sokkal nyugodtabb leszel, ha még egy napot rászánsz… vagyis csak azt hitted. Az a 4 nap éppen arra elég, hogy elkezdjenek érdekelni a cuki kutyás gifek, a párzó legyek az ablakpárkányon, vagy épp akkor jöjjön az ihlet az évszázad regényének megírásához.
Közben az asztalod megtelik könyvekkel, füzetekkel, papírokkal, koszos edényekkel, csótányokkal, jehova tanúival, úgyhogy inkább átköltözöl az ágyadra, és ott kezded el felépíteni az új könyv- és jegyzetbirodalmadat.
Vizsga előtt 2 nappal már pánikba esel, hogy korábban el kellett volna kezdened tanulni, és hogy még a tételek felét sem tudod, biztosan meg fogsz bukni, aztán megfogadod, hogy a következő alkalommal már egy héttel hamarabb nekiállsz. Kétségbeesettel veszel fel különböző jógapozíciókat az ágyadon, a lábad a füled mellett, így próbálod meg nyitva tartani az előtted fekvő könyvet, miközben a fejedet a lapokra ejted, és kétségbeesett bébi fóka hangokat próbálsz meg utánozni, hátha segít. Nem, nem segít.
Miután átmozgattad az összes izmodat, nekiállsz a nyújtógyakorlatoknak, azaz hanyatt fekszel az ágyadon és így próbálsz meg tanulni, majd két óra múlva arra ébredsz, hogy összenyálaztad a tételeidet és megint egy tapodtad sem haladtál.
Egy nappal a vizsga előtt már nagyon ideges vagy, olyan gyakran látogatod a WC-t, mint egy terhes nő, közben azon agyalsz, hogy nem lehet-e mégis, hogy véletlenül megszállt a szentlélek, látványosan szenvedsz, és mindenkinek, aki az utadba kerül, elpanaszolod, hogy most tényleg nem tudsz semmit. Próbálsz tanulni, de nem megy, aztán este 6 körül „fuck this shit” felkiáltással átkozod magad, hogy miért nem bölcsésznek mentél, aztán rájössz, hogy bölcsész vagy. Ezután még két óráig ülsz a 9gag előtt, majd este 10-kor abbahagyod a tanulást, megfürdesz, elmész lefeküdni. A biztonság kedvéért elalvás előtt még végigpörgeted a tételeket, valamelyest megnyugodva veszed tudomásul, hogy azért egy kicsit mindegyikről tudsz beszélni.
A vizsga napján félholtan ébredsz, unottan ülve várod a kivégzésedet, miközben mindenkinek elmondod, hogy semmit sem tudsz, aztán kihúzod azt a tételt, amit pont nem tudsz annyira jól, felnevetsz, aztán összeszenvedsz egy szép, logikusan felépített feleletet, a tanár ódákat zeng rólad, mert valójában csak egy buzgómócsing vagy.

Na, ezért utál mindenki.

Azért jó női magazinokat olvasni idegen nyelven, mert kevés benne a szöveg, sok a kép, ezáltal az embert abba a téves illúzióba ringatja, hogy sokat ért az adott nyelven. Mindenesetre én mindig nagyon büszke vagyok magamra, ha bármilyen szöveget sikerül elolvasnom idegen nyelven és meg is értem azt.

Nemrég találtam egy oldalt, ahol pdf-ben le lehet tölteni svéd noname divatmagazinokat, sőt, ha Svédországban élsz, akkor ingyen meg is rendelheted magadnak. Ez azért jó, mert így ingyen juthatsz hozzá legalább 25 oldal reklámhoz, 30 oldal bújtatott reklámhoz és 20 oldal szép képhez, amiért egyébként súlyos száz forintokat fizetnél ki az újságosnál. Már megéri, nem?! Ezen kívül megismerheted, hogy mi számít divatosnak az idén az országban, ez igazán jól jöhet, ha éppen ott akarsz nyaralni, és nem akarsz kilógni a tömegből. No és ne feledkezzünk meg a klisékkel teletűzdelt életvezetési tanácsokról, sminktippekről és fogyókúrákról, amik ki tudja, mikor jöhetnek jól. A képeket  pedig kivághatod és egy szép kollázst varázsolhatsz belőlük a faladra. Nem beszélve arról, hogy itthon különlegesnek fogsz hatni, ha a buszon előkapsz egy svéd magazint (vagy megnyitod a tableteden), még akkor is, ha nem értesz belőle semmit, a melletted ülő úgysem fogja tudni, hogy csak a képeket tanulmányozod nagy beleéléssel.

Ha felkeltettem az érdeklődésedet, akkor itt lehet hozzáférni az anyaghoz ("klicka och ladda ner"), itt pedig egy kis rádiót is hallgathatsz hozzá, mert úgy hangulatosabb. (Viccen kívül, vannak olyan adók, ahol egész jó zenéket adnak. A múltkor tanulás helyett meghallgattam egy műsort a fanszőrzet növekedési sebességéről. Felemelő volt.)

Sziasztok, Kati** vagyok és ez itt az anonim átlagosok klubja. Van egy átlagos életem, egy átlagos kutyám, egy átlagos szobám, egy átlagos családom és egy átlagos mindenem. Az egész úgy kezdődött, hogy egy szép napon belenéztem a tükörbe, felébredt a bennem szunnyadó filozófus, és belém hasított a tudat, hogy teljesen átlagos vagyok. Aztán rájöttem, hogy a körülöttem lévő emberek többsége is teljesen átlagos, még azok is, akik azt hiszik magukról, hogy nem. E mély, filozófiai eszmefuttatás után pedig arra jutottam, hogy átlagos gondolataimat megoszthatnám az átlagos olvasóval… mindent vegyesen, össze-vissza, mert úgy a jó!

*Dobpergés* Ezennel átvágom a képzeletbeli szalagot, és megnyitom az átlagos blog kapuit.

**Valójában nem vagyok Kati, de ez átlagosabbnak hangzott, mint a saját nevem.