Még decemberben akartam írni, az évösszegzőmet is tervezgettem már, de aztán az év végén kaptam egy "pofont", becsapottnak és teljesen hülyének éreztem magam, semmihez sem volt kedvem, arról áradozni, hogy milyen jó évem volt, meg pláne nem.
Aztán folytatódtak a vizsgáim, azokra koncentráltam. Vicces, hogy mennyit nyávogtam miattuk, aztán mindegyik ötös lett, még az is, amiből megígérte a tanárom, hogy megbuktat (milyen kis cuncymóky, nem?).
Aztán megismertem N-t, azóta ő tölti ki a napjaimat, és mostanában nincs kedvem a szokásos "hülyeségeimen" elmélkedni. Sőt, sokszor netezni sincs kedvem, egyszerűen csak jó vele teázni és az életről elmélkedni. Ki vagyok én és miért pont ide kerültem? Létezik-e élet a halál után, és ki voltam, mielőtt megszülettem? A gondolatoknak tényleg hatalmas erejük van? Néha úgy érzem, hogy az élet azért vezetett hozzá, hogy tanítson, felnyissa a szememet és új dolgokat mutasson meg nekem. Vagy lehet, pont azért, hogy visszakapjam mindazt, ami ellen éveken keresztül annyit küzdöttem, és nem akartam elfogadni. Annyi ellentmondás van a dolgokban, és nem tudom, hogy ez most a sorsom-e, vagy csak egy rövid "tanulmányi úton" veszek részt.
A tanulás még mindig sok időt elvesz az életemből, megint telezsúfoltam az órarendemet, és most kísérletezgettem a tesivel, éééés sikerült rátalálnom arra a sportra, ami egyáltalán nem nekem való. Ügyes vagyok, vagy ügyes vagyok? :D Ezen kívül járok spinningre, és minden alkalommal úgy érzem, hogy bevérzik a tüdőm. Egyik héten voltunk franciaversenyen és ötödikek lettünk, szóval mégsem vagyunk annyira lemaradva. :D
A legjobb a héten, hogy már csak a mai meg a holnapi napot kell túlélnem, és következik a programokkal teli szünet, remélem nagyszerű lesz! :) Ehhez minden adott, csak élni kell a lehetőséggel.

Szeretnék valami okosat is írni, de mostanában nincs ihletem, sajnálom. Ez csak egy rövidke helyzetjelentés volt, hogy tudjátok, élek még. :)